Kiadó: Fiatal Írók Szövetsége
Megjelenés: 2009
ISBN 978 963 7043 30 7
Terjedelem: 120 o.
Műszaki adatok: 130*195, kartonált
„Hát te itt vagy? Igen. Korán keltél. Nem tudtam tovább aludni. Megijesztettél. Igen, miért? Azt hittem, elmentél. Nem, nem mentem el. Mit írsz? Leírom a tegnapot. Majd megmutatod nekem? Persze. Elárulod, hogy kezdődik? Igen, így: >> Hát, jó estét! Jó estét!<<”
Amikor 98-ban a Károli dohányzójában azt mondta, „Sanya vagyok”, az már azt jelentette, „Neszlár Sándor vagyok”. Ezt így utólag onnan lehet tudni, hogy mindent olvasott, válogatás nélkül, karakteres véleménye volt például az Új Forrás két hónappal ezelőtti számáról. Meg onnan például, hogy összefüggően tudott Esterházy-mondatokban beszélni.
Ha jól számítom tehát, minimum tizenegy éve készül arra, hogy Neszlár Sándorként lépjen az Olvasó elé. Az, hogy az Olvasó nála nagybetűvel szerepel, talán megbocsátható modorosság, hisz ő maga is elsődlegesen Olvasó. Olvasmányai azonban nem korlátozódnak könyvekre: Krasznahorkai és Mészöly mellett végigolvasta a budapesti romkocsmákat, a német nyelvű területek vasúti állomásainak jelentékeny részét, olvasott nőket és csocsót.
Hogy néha nem árt, ha az írást megelőzi az olvasás, ezt szeretném mondani.
Mészáros Márton
|
